Fészbúk meg egyéb hülyeségek a nagy nap előtt

Most már kezdem komolyan nem érteni az embereket.
Olyan tirpákságokat tudnak like-olni a fészen, hogy az hihetetlen, arról nem is beszélve, hogy egyre gyűlnek az ilyen nemkutya, meg napiszar jellegű, hülyeséget árasztó blogok. Nem mondom, egy-egy post tényleg humoros, de többségük engem inkább megijeszt.
Úgy értem, mért jó az (úgy nagy általánosságban), hogy a fiatalok mindenfelé azt látják, hogy tanulni “nem kúl”, ha véletlenül akarsz valamit kezdeni az életeddel, akkor meg gyík vagy? Kicsit kezdem unni, hogy a mostani 14-18 évesekkel két értelmes szót sem lehet váltani. Tudom, hogy ez életkori sajátosság is, végül is valahol mi is ilyenek voltunk. Nekem is megvolt a nagyonművészvagyok,ésezértfájavilág korszakom, sőt nem maradt ki az engemnemértmegsenki időszak sem. Ugyanúgy összevesztem anyámmal, ha éjfélkor ágyba akart parancsolni, sötöbö. De legalább fészen kívül is társalogtam emberekkel, és azok a barátságaim, amik a neten köttettek egy idő után személyesek lettek, a nickneveket pedig heteken belül felváltották a valódi keresztnevek.
Mi még szerencsések voltunk. A gyerekkorunk nagy részében azt se tudtuk, mi az az internet. Így azért könnyebb mértéket tartani, mint úgy, hogy egy olyan kultúrába nősz bele, ami a világháló körül szerveződik. Ha kimaradsz, lemaradsz, vagy hogy is van ez?
Nem olyan régen olvastam egy kutatást, amit középiskolások körében végeztek, és kiderült belőle, hogy a mostani gyerekek nem tudnak mit kezdeni a face-to-face kommunikációval, mert nincs gyakorlatuk benne, inkább a neten társalognak.

Egy gondolat van, ami nagyon megfogott. Az egyik tanáromtól hallottam:
“A maguk generációja valahogy ég a vágytól, hogy minden gondolatát dokumentálja.”
De ő sem értette az okát, és igazából én sem értem.
Minden esetre nem biztos, hogy minden gondolatunk megosztásra való, és ha mégis meg akarjuk osztani, érdemes meggondolni, hogy kivel.
Ha már fész, legalább állítsuk be jól, hogy ne láthassa boldog-boldogtalan, miket lájkolunk, miket írunk, és milyen képeink vannak fenn.
Érzem én, hogy kezdek öregedni. Szinte napról napra jobban idegesítenek a butaságok, amik kikerülnek az üzenőfalra, és néha egy hajszál választ el attól, hogy (akár amúgy teljesen idegeneknek is, akikkel csak futólag ismerjük egymást), olyat írjak be, hogy ne akarjanak közelebbről is megismerni.

Na random morgás vége. Igen, tudom, létezik a tiltás, de ha letiltok valakit, azokat az üzeneteit se látom, amik adott esetben érdekelnek… Ez van, nem tudok rajta változtatni.

Ez fentebb javarészt feszkó levezetés volt:P Mert még mindig itt ülök és tanulok. És ez frusztrál annyira, hogy feszültséget akarjak levezetniXD Úgyhogy nézzétek el a japánhoz egyáltalán nem kötődő morgolódásomat~ Arigatou nee~ ^.^

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s