Könyvhét2 – Nógrádi Gábor – A hó fogságában

…Avagy Nézz rám, Mami. Ki hogy ismeri.

Nehéz lesz elfogultság nélkül véleményt mondani erről a könyvről, mert a téma rettentő közel áll a szívemhez. Úgyhogy kezdem inkább az első gondolataimmal, még mielőtt elolvastam volna…

Amikor felemeltem a pultról, és felcsaptam a könyv fedelét, az első benyomásom az volt, hogy ez egy gyerekkönyv. Nagy sortávok, óriás betűk, alig kitöltött oldalak, rengeteg párbeszéd, kevés leírás, 136 oldal. Hezitáltam is, hogy megvegyem-e, végül is elmúltam 26, és rendben van, hogy szeretem az ifjúsági irodalmat, de nem az ennyire ifjúságit. Aztán végül megvettem… Szerencsére.

Csalódtam, de kellemeset! Most már kicsit szégyellem, de nem ismertem Nógrádi Gábor munkásságát (A hiányosságot azóta legalább elméleti szinten pótoltam), így nem volt viszonyításom. Általában félek, ha korosabb írók nyúlnak a tiniirodalomhoz (ld Michael Scott: Alkímista (sic!) brrrr), pláne ijesztő a helyzet, ha férfi ír egy kislány szemszögéből. Annyiszor és annyiféleképpen lehetett volna elrontani ezt a könyvet is! És milyen jó, hogy mégsincs elrontva~~

Én kétszáz százalékig átéltem Krisztit, talán mert ugyanilyen hisztis, akaratos kislány voltam én is az ő korában. Az én nagyim, akivel egyébiránt egy házban élek, már pestiesült vidéki asszony, de a Dédiékhez lejártunk minden nyáron. Megvan a falusi élmény, a tanyasi is, mert a nagypapám rokonsága meg Szarvas környékén él tanyán. Azon gondolkodtam, hogy vajon véletlen-e, hogy ennyire hasonló a tapasztalatanyagom Krisztiéhez, de aztán rájöttem, hogy a könyv direkt úgy készült, hogy mindenkihez szóljon kicsit. Talán mindannyiunknak vannak hasonló emlékei. Éppen ez a szép benne, ezért ér el az emberhez olyan könnyen.

Az elején leszögeztem, hogy elfogult leszek. Hogy mi az oka? A könyv olyan témákat pendít meg, amik engem is mélyen érintenek: a nagyszülők szeretete, az időskori szerelem, a törődés, az ápolás. Ennek köszönhetően a könyv utolsó egyharmadát gyakorlatilag végigbőgtem! Könnyen elérzékenyülök, na!:P És éppen ezért felül kellett vizsgálnom kezdeti ítéletemet, miszerint ez gyerekkönyv. Mármint persze, hogy az, de igenis képes megérinteni az ilyen nagy gyerekeket is, mint én:P

Ha valaki netán kedvet kapna hozzá, csak ajánlani tudom. A humora nagyon-nagyon szórakoztató! A karakterek élnek – mindegyik, az utolsó mellékszereplőig, a történet egyszerű, de végtelenül bájos, nem túl fordulatos, de azért kicsit mégis izgalmas, kiszámítható, de egy-egy apró csavart rejteget. És rövid. Ez felfogható hibának is, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy kényelmes. Az embernek nem mindig van ideje órákat ülni egy könyvvel. Ez egy ilyen rohanó világ, kérem szépen! A 136 oldalt seperc alatt ki lehet végezni :3 Együltömben-olvasós, mert letenni biztosan nem akarja majd senki:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s