Az Olümposz hősei (1-3)

Minden tervem és szándékom ellenére kivégeztem a sorozatot. (Adózzunk egy perc néma csönddel a könyvek emlékének!) És mivel hülyeség lenne külön-külön írni a kötetekről, gondoltam, összekaparok egy összefoglalót – és az összefoglaló természetéből adódóan a spoiler-fóbiások most azonnal fogják is menekülőre, mert annyi poént fogok lelőni, amennyit az emlékezetem enged!

Aki nem tudja, miről van szó, annak azt javaslom, nézzem utána a hazánkban is megjelent Percy Jackson és az Olimposziak sorozatnak. Nem állítom, hogy Az Olümposz hősei az előzménykötetek nélkül nem értelmes, de mindenképpen jót tesz, ha felfrissítjük a mitológiai ismereteinket, mert Rick bácsi a keményvonalas görög-római fanokat is megdolgoztatja.

Kezdjük Az elveszett hőssel: Ott vesszük fel a fonalat, ahol az első sorozat abbamaradt. A második titánháborúnak vége, Annabeth és Percy boldog pár vagy négy hónapig, aztán hirtelen minden tönkremegy. Percynek nyoma veszik, és a jóslat a barátja után kutató lányt három új félvér irányába tereli. Jason, az amnéziás félisten Zeusz fia és Thália öcsikéje, és valami érthetetlen oknál fogva állandóan latinul emlegeti az isteneket. Piper híres apja árnyékával viaskodik, Leo pedig a múltja elől menekül. Ők hárman azonnal küldetést kapnak, kiderül ugyanis, hogy az istenek bezárkóztak, Hérát pedig elrabolták, így együtt indulnak Festus, a boldog bronzsárkány hátán az istennő után. Héra kiszabadítása kulcsfontosságú, mert egy hatalmas erő éledezik a sötétben, amely megpróbálja rávenni Pipert, hogy árulja el a barátait. A héroszok azonban sikerrel végzik a küldetést, megmentik az istennőt, megállítják Gaia ébredését, és elnapolják a világvégét pár hónappal.

Neptun fia: Ahogy az az előző kötet végén kiderült Percy akaratán kívül cserediák lett, létezik ugyanis egy római tábor is, az itt dekkoló félistenek az görög istenek római megfelelőit tisztelik. A két tábor azonban nem tud egymásról, mert valahányszor a görög és római héroszok szembe kerültek a múltban, annak polgárháború lett a vége, ezért inkább elszeparálták őket. Héra (vagy Júnó, kinek hogy tetszik) azonban úgy ítéli meg, hogy a világvége elkerülése érdekében ideje békét kötni, és pont Percyt meg Jasont szánja nagykövetnek. Percy is teljes memóriavesztésen esik át, de egyetlen dologra színtisztán emlékszik, a barátnőjére, Annabethre (micsoda megkönnyebbülés). Hősünk új barátokra talál a római táborban. Megismerjük Hazelt, akinek igazából élnie sem szabadna, mert valamikor a negyvenes években ott hagyta a fogát egy ráomló barlangban, csak Nico, aki amúgy a féltestvére, visszahozta az alvilágból. (Szegény lány… nem elég, hogy hulla, és Hádész az apja, ráadásul még őijesztőségét is megkapja a nyakába). A lány egy cohorsba tartozik Frankkel, aki maga a két lábon járó szerencsétlenség. Nagydarab (mármint olyan macsósan), lassú, ügyetlen, és nem konyít a kardhoz, inkább az íjjal bűvészkedik, de a Percynek köszönhetően megnyert hadijátékok után Mars elismeri fiának. Ha már ott van, a hadisten, gyorsan küldetést is bíz a fiatalokra. A Halált ugyanis foglyul ejtették, ennek köszönhetően az alvilágba küldött lelkek azonnal visszakerülnek az élők közé – ez kissé megnehezíti a szörnyirtást. Percy, Hazel és Frank elindulnak, hogy kiszabadítsák a halált, közben napirendre térnek saját félelmeik, kétségeik felett, és kiismerik erejüket. (Főleg Frank, akinek amúgy legalább olyan vékony szalmaszálon függ az élete, mint Hazelé, ugyanis gyerekkorában “megátkozta” Héra).

Athéné jele: A hőseink a sikeres küldetés végeztével végre találkoznak. A római és a görög tábor megpróbál békét kötni, de a törékeny egyensúlyt valami felrobbantja (szó szerint), és a hét kiválasztottnak sietve kell távoznia. A tempót tovább sürgeti, hogy őijesztőségét, a di Angelo fiút elrabolták, és hat nap van még vissza az életéből, hacsak nem szabadítják ki. Persze, ez nem gátolja meg a kis csapatot abban, hogy a római kiruccanás előtt még bebarangolják fél Amerikát. A hét hérosz az út során lassan igazi csapattá kovácsolódik, miközben a (romantikus és baráti) kapcsolataik egyre bonyolódnak. A könyv központi kérdése az önfeláldozás, az áldozat, valamint a magány. Rómában Annabethre nehéz feladat vár, amiben senki nem segíthet neki. Igazságot kell szolgáltatnia Athénének, az anyjának, akit a rómaiak meggyaláztak.

Ez dióhéjban a történet. (Huh, nem készültem rá, hogy ez a post ilyen hosszú lesz.) Összességben elmondható a három történetről, hogy ugyanarra a sémára épül. A hősök küldetésre mennek, a küldetést elvégzik. Ugyanakkor nagy újdonsága ennek a sorozatnak, hogy a narráció E/3-ra vált, és minden kötetben fejezetenként változnak a szemszögek. Az elsőben Leo, Jason és Piper nézőpontjából figyelhetjük az eseményeket, a másodikban Percyn, Franken és Hazelen át látunk, az utolsóban pedig Annabeth, Percy, Jason, Piper és Leo navigál minket. Az érdekessége ennek az elbeszélésmódnak (azon túl, hogy először találkoztam hasonlóval, és el sem tudtam képzelni, hogy fog működni a gyakorlatban), hogy a karaktereket a társaik szemén át láthatjuk, és a sok vélemény összefonódása egy a korábbiaknál sokkal plasztikusabb képet fest.

A karakterek kidolgozottsága amúgy is csillagos ötös. Lássuk egyenként.

Percy még mindig ugyanaz a szarkasztikus, nagyszájú, önfejű srác, akit megismertünk, de már más dolgok is foglalkoztatják, például a jövő. A római tábort azért találja annyira lenyűgözőnek, mert menedéket nyújt a félistenek leszármazottainak is, akik ott élik a mindennapjaikat, ott dolgoznak, ott öregszenek meg. Ugyanakkor kezd egy kicsit belefáradni a küzdelembe. Azt hiszem, talán egy Hazeles fejezetben olvastam, hogy a lány ugyanazt a szomorúságot látja Percy és Jason szemében is, mintha csak idő kérdése lenne, hogy egyszer találkozzanak egy olyan szörnnyel, akit nem tudnak legyőzni. Mert ez az igazán erős félistenek sorsa: folyamatos küzdelem. Percy lassan kezdi megérteni Luke keserűségét is, mert átérzi, hogy az istenek úgy játszanak velük, mint a sakkbábukkal. Újdonság még Percyvel kapcsolatban, hogy meglátjuk a romantikus oldalát is. Az Annabethszel való kapcsolatát nem írja körül a szerelem szó, az ő összetartozásuk valami több annál, mintha semmi más nem számítana nekik, csak, hogy együtt lehessenek. Az utolsó kötet utolsó fejezetében, mikor megmentik Annabetht, Percy nem azt mondja, hogy hála az égnek, hogy élsz, hanem azt, hogy semmi baj, már együtt vagyunk.

Annabethről semmi újat nem tudok mondani, de mégis jó, hogy végre egy kicsit az ő szemén keresztül is láthatjuk a világot. Ahogy Percyről beszél, abból süt a szerelem, rengeteg fluffot kapunk, de az egész kötetet beárnyékolja valami keserű kötelességtudat. A küldetés ugyanis, amit kapott nem kecsegtet sok jóval, és senkinek a segítségére nem számíthat. Sokan említik, hogy a tesztek, amiket meg kell oldania, milyen menők, és mennyi ész kell hozzá, de én egy kicsit kevésnek találtam. Illetve nehezen hiszem el, hogy kétezer év alatt egyetlen Athéné-kölyök se volt ilyen okos. A kötet vége pedig könnyeket csalt a szemembe.

A fenti kettő után az én kedvenc-listámon Leo Valdez következik. A srác szerintem az egyik legjobban felépített, legkönnyebben megragadható karakter lett az egész sorozatban. A kölyök tele van kétségekkel, hogy elég erős-e, hasznos-e. Úgy érzi kilóg, mert mindenkinek megvan a párja (Ahogy Nemezis fogalmazott, ő a hetedik kerék.) Ráadásul nyilvánvalóan tetszik neki Hazel, és ezért kicsit irritálja Frank jelenléte. Nem is hagy ki egy alkalmat sem, hogy zrikálja a srácot. Azt szeretem benne a legjobban, hogy hiába érzi néha egy csődtömegnek magát, hiába magányos, sose hagyja elveszni a humorát, és végül mindig helyes döntést hoz. Ezzel a szilárdsággal folyton megmenti a barátai életét, pedig nem egyszer rásütik, hogy jobban érdeklik a gépei, mint a bajtársai.

Jasont és Pipert, ha lehet, inkább egy kalap alá venném. Főleg azért, mert nem annyira szeretem őket. Nincs velük különösebb bajom, de szvsz mindkettő elég laposra sikeredett, mint karakter. Ebből a szempontból illenek egymáshoz^^; Piper egész úton csak a szerelmük miatt retteg, hogy nem lehet-e hogy a srác érzett valamit az exbajtársa, Reyna iránt, hogy mért foglalkoztatja még mindig annyira a római tábor, stbstb. Jó neki, hogy ez a legnagyobb problémája a halál torkában^^; A bűvszó, amit használ az esetek többségében nem működik. A tőre összevissza mutatja a jövőt, és sose tudják kitalálni mit jelent a kép, a szarv meg, amit lenyúlt, max akkor hasznos, ha éhes vagy… kicsit nevetséges fegyver. Egy szóval a csaj nem sok vizet zavar. Ahogy szívszerelme sem, mert Jason a fele időt kiütve tölti. Mikor valami fontos történik, ő az első, akit kupán kólintanak, és másra marad, hogy helyt álljon. Amit viszont szerettem ebben a kötetben Jasonnel kapcsolatban, az a pezsgés volt közte és Percy között. (mármint nem ÚGY) Jó volt kettejük közt a kémia. Ki legyen a vezér? Mindketten hozzászoktak, hogy ők irányítanak. Nem mentek egymásnak (na jó, egyszer igen, de az más:P), de érződött némi baráti rivalizálás! Amellett az együttműködéseiket is bírtam.

Frank és Hazel. Nehezemre esik őket szerelmespárnak látnom. Szerintem nekik is magukat. Frank olyan kis félénken viszonyul mindenhez, hogy még. Hazel meg – amíg rá nem jön, hogy milyen kapcsolatban is áll Leo az ő első szerelmével, akire a megszólalásig hasonlít – baromi kétértelmű jeleket küld. Nem csodálom, hogy összezavarja a srácokat. Mindennek ellenére tetszett ez a háromszög. Bájos volt a Frank-Leo ellentét, de értékeltem, hogy mikor komolyra fordult a helyzet, félre tudták tenni. Nem tudom, Hazel hogy fog dönteni. Frank cuki srác, de Leo… én tuti rá voksolnék^^; Egyébként, ha már itt tartunk, ez a páros a küldetéseken is hasznosabb volt, mint a fenti:P Frank átváltozó képessége mindig jól jött, Hazel meg… hát az ő skilljére nem sok szükség volt, lévén tengeren utaztak, de azért maradt olyan badass, mint volt. A legmenőbb tizenhárom éves csaj, akit valaha láttamXD

Kedvenc jelenetek… Hmm sok volt. Még a nem annyira jó jelenetekben is voltak menő részek. A legkedvencebb az volt, mikor Percy és Annabeth visszavonultak beszélgetni a karámokhoz, és elaludtak egymás mellet. Az nagyon bájos volt. Szerettem még a Narkisszoszos részt is (ld fordítás lentebb), a kedvenc questem pedig, bár szerintem ez nem számít küldetésnek), a vízi kentauros volt. És a vége… Nem tudom eldönteni, imádom, vagy utálom a végét, de az a legszívszorítóbb és legszemetebb cliffhanger, amit valaha láttam…

És, hogy miért a bő leírás? Mert szándékomban áll lefordítani az Olümposz hőseit. Fejezetenként fogok haladni, és elég lassan, lehet, közben hivatalosan is kiadják, tudja fene, de azért megpróbálkozom vele. Legalább kedvcsinálónak :3

16 thoughts on “Az Olümposz hősei (1-3)

  1. Szia!! Nagyon tetszik amit a Percy Jackson könyvekről írtál és Az Olümposz hősei első könyvének az első 2 fejezetének a fordítását is olvastam és nagyon jól fordítasz tényleg! Olvasom a kritikádat,és úgy mindent, tényleg nagyon hasznos, és örülök, hogy valaki leírta, mire számítsak majd a könyvektől. Be kell vallanom, hogy Az Athéné jele könyv igazán böki a csőrömet mert találtam, sőt kerestem Annabeth megmentéséről részleteket azzal a címmel hátha értek belőle valamit. Nos sajnos csak a fejem vertem a falba, amiért nem értem, pedig amikor angolul elolvastam olyan Percabeth érzésem volt, hogy azt leírni nem tudom. 🙂 De amit eddig te fordítottál az nagyon le a kalappal! Csak Gratulálni tudok tényleg !!!

    • Hali! Örülök, hogy tetszik a fordítás, meg a kis összefoglalóm :3 Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, de azért kritikának nem nevezném, mert nagyon-nagyon elfogult vagyok *____* Ááááá~ Az Athéné jele. Imádom azt a könyvet, és a vége egy merő szemétség T.T Remélem, hamar eljutok odáig én, vagy hamar kiadja egy kiadó, mert nagyon-nagyon jó a sztori, és vétek, hogy csak angolul hozzáférhető~ >.< Köszi, hogy olvastál:)

      • Már egy ideje, de csak most éreztem úgy, hogy írnom kellene, mert tényleg hálás vagyok /én legalábbis az vagyok/, hogy adtál egy kis ízelítőt. Félő nekem nem lesz lehetőségem megvenni majd a könyveket, ezért minden lehető módon próbálok hozzájutni netre felrakott változatokhoz, és nagyon boldoggá tett amikor írtad, hogy szeretnéd lefordítani. Én 1000%, hogy az olvasók között leszek 🙂

      • Köszönöm~~ Előre is bocsi, ha egyszer egyszer döcög a tempó, igyekezni fogok, hogy ne kelljen sokat vágni:D (Tudom, hogy nagyonnagyon rossz, amikor nem tudsz hozzáférni egy könyvhöz, ami érdekelne ><)

  2. én úgy hallottam Nico buzi ,khm…bocsi meleg lesz a haus of hades részben az Erósszos részben :/
    háááááááááááát…nekem igy már zuhant a kedvenc könyv-sorozat ranglistámom… (basszus Rick ezt most mért kellet? ne értsetek félre nem vagyok rasszista,csak Nico nekem nem az a “szeretem Percyt,haggyjál Annabeth” alkat volt… kár… :6

    • Hahó! Annyira nem volt rossz az a rész, de tény, hogy kicsit hirtelen jött, nem volt eléggé felépítve, és úgy általában is WTF. De visszagondolva annyita nem off-character, és ne aggódj a történet szempontjából annyira nem is fontos. Nico ennek ellenére badass~ És egy tucat tök jó dolog van még abban a könyvben, amiért érdemes elolvasni 🙂

    • Szia! A fordítás a negyedik fejezetig van csak kész >< Itt megtalálod az oldalon a fordítás kategóriában, de mivel nem volt időm, és azóta hivatalosan is megjelent az első kötet magyarul, abbahagytam:)

  3. A Neptunusz fia elvileg 2015 tavaszra várható.

    Am nagyon jó a honlapod! És nagyon tetszett amiket a percy jackson és az olipmposziakról írtál.

    • Hűha, kicsit későn vettem észre a kommentet, bocsi.
      Nem, én is attól féltem, hogy majd nem emlékszik rá egyáltalán, és jön a műdráma, vagy esetleg bekavar egy másik csaj, de szerencsére Rick bácsi nem szereti az ilyen olcsó húzásokat :3 Van más, ami izgalmas, és nem kell hozzá szétszakítania Percabethéket :3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s