Avi – Az ólomkereszt titka…

Avagy szörnyen bajban vagyok, mert azt se tudom, mit gondoljak.

ólom2

Történet: A tizennegyedik században járunk. Asta fia egyedül marad. Név nélkül, anya nélkül, jövő nélkül. A dolgok olyan gyorsan történnek, hogy ideje sincs felfogni. Alighogy sírba tette egyetlen szülőjét, a környék helytartója tolvajlás vádjával hajtóvadászatot indít utána, a viskóját lerombolják, őt magát pedig emberfarkasnak kiáltják ki, hogy bárki szabadon végezhessen vele. Szegény fiúnak fogalma sincs, mi rosszat tett, amiért Isten ezt a sorsot mérte ki rá, de más választása nem lévén útnak indul, hogy új életet kezdjen, és fényt derítsen a múltjára. A nevét egy pap, születése titkát pedig édesanyja ólomkeresztje őrzi.

Kezdjük a kevéske számú pozitívummal:

A nyelvezet. Tetszett az író stílusa, nagyon gördülékeny volt, és szeretnék kezet fogni a fordítóval, mert egyszer sem akadtam fenn a magyar szövegen. Egyáltalán nem lehetett könnyű átültetni ezt a regényt. Olyan szavakkal találkoztam a könyvben, amiket már régen nem láttam, és imádtam ízlelgetni őket. Egyetlen apróság volt csak, amin pislogtam, de az is csak egy kis fordítástechnikai kötözködés. A drótostótok. Én szerintem Angliában a 14. sz-ban nem annyira voltak tótok, de ez legyen a legnagyobb problémánk

– A történelmi kor alles zusammen. Nekem elég hitelesnek tűnt. Tetszett a falvak, városok leírása, az életkörülmények szemléltetése.

Medve karaktere elég jól sikerült. Az elején ő is elég kiszámíthatatlannak tűnt, de egészen tisztességes apafigurát gyúrt belőle a végére az író. Voltak nagyon jó meglátásai, és igen érdekes tanácsai. (Némelyik meglátás túl bölcs is volt, ha engem kérdeztek). Egyszóval őt szerettem.

És itt ki is fújt. De azért nem kell kétségbeesni, a fentiek a könyv jelentős részét kiteszik.

Jöjjenek a negatívumok:

A rengetek Istenezés. Vili, hogy ez a középkor, de ez akkor is sok volt. Olyan sok, hogy majdnem hiteltelennek éreztem.

Crispin. Az a gyerek az agyamra ment. Az elején maga volt a meghunyászkodás. Ő nem ér semmit, ő egy senki, és ezt addig ismételte, amíg már szép lassan meg akartam fojtani én is. És mikor végre kinőtte ezt a baromságot – “kapott lelket” -.- -, úgy megnőtt az önbizalma, hogy egyből hülye lett, felelőtlen és meggondolatlan. Nem azért, de ha megígérek valakinek valamit, azt illik megtartani. (Háromszor játszotta el -.-) Egy idegen városban, ami közel ezerszer nagyobb, mint a legnagyobb falu, ahol jártam, nem megyek egyedül várost nézni. Ha tudom, hogy meg akarnak ölni, és égre-földre keresnek, nem tolom ki a képem, hogy jól megláthassanak. Lehet ezt karakterhibának felfogni (végül is minden embernek vannak hibái), ez esetben egyszerűen csak rühellem a srácot. De én inkább írói logikátlanságnak érzem. A lényeg, hogy nem nőtt a szívemhez a karakter.

Véres jelenetek. Ezzel nekem személy szerint annyira sok bajom nem volt, de felötlött bennem, hogy egy gyerek vajon hogy dolgoz fel fáról lógó oszladozó hullákat.

– Most nem mondom el, majd este –> meghal. Annyira jellemző. Tipikus. Mért kell estig várni? Elmondhatta volna egy mondatban: Idefigyelj, Crispin, az apád XY, ezért akarnak eltenni láb alól! Tudom, így rövidebb lett volna a regény, de ez mesterséges késleltetés. Erőltetett. És többször is előfordul. Medve is végig elhallgatja előle az apja kilétét.

A lezárás. Elkapkodott volt, és logikátlan. Nem tudom, szerintem ez a fenyegetőzés sose jöhetett volna be. Viiiigyáááááázz hatalmas fölbirtokos, mert jóóóóól megmondom a hozzád sííííírig hűűűű katonáidnak, hogy ééééén vagyok az örökös, és biztos elhiszik nekem, és azonnal mellém állnak. NE MÁR! És utána tényleg ki is jutnak a kapuig. Nincs ott egy szemfüles íjász se, aki kilövi az alig észrevehető méretű Medvét? Az a menekülés a végén viccnek is rossz. Úgy vágták el, mint a párkák nyiszálják a fonalakat. Snitt. Vége. -.- Tudom, hogy elvileg van belőle még pár kötet, de cseppet sem csodálom, hogy egyet sem adtak ki magyarul a folytatásból.

ólomKivitel: Borító és fülszöveg. A keményborítás ocsmány. Olyan szemet szúró sárga, hogy rossz ránézni, és ha kikandikál a védőtakarás alól, külön gusztustalan a citromszínű csík a bronz mellett. A borítófestményre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy hívogató (bár értékeltem az átlyuggatott védőtakarós ötletet). És a fülszöveg alapján tuti nem vettem volna meg a könyvet. Üzenném minden kiadónak, hogy akár hiszik akár nem, a fölszöveg elad egy könyvet. (a kép a vateráról van, bocsi, hogy felhasználtam)

Az összefoglaló véleményem az, hogy nem volt ez egy végzetesen rossz könyv. Megérte elolvasni. De háromszor tettem le Crispin hülyesége miatt, és így dacára annak, hogy 200 oldalas, három napig tartott kiolvasnom. Határozottan díjaztam a stílust, olvastatja magát. Próbálja nem túlrégieskedni a dolgot, de ha gyerek kezébe kerül, akkor adjunk neki mellé értelmező szótárt és/vagy anyukát is, aki magyaráz. És azért 14 év alatt nem ajánlanám, mert van benne egy-két csúnya jelenet (Tudom-tudom, a mai gyerekek már Helyszínelőket reggeliznek, de akkor is).

Sok SOOOOK jóindulattal 10/6

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s