Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Ez a könyv nagyon jókor jött, mert éppen több ponton is válságban vagyok. Egyrészről a saját írásaimmal, másrészről az olvasmányaimmal kapcsolatban (Értsd: Kínozzuk egymást egy fantasy regénnyel, ami sokkal hosszabb, mint amilyen jó:S) Szóval rám fért már valami igazán kellemes, izgalmas, pörgős és beszippantó. Rám fért már a Hajóbontók.

 Történet: A nem is olyan távoli jövőben járunk. Az emelkedő tengerszint egyre újabb és újabb falatokat harap ki a szárazföldből, és a megváltozott időjárás városromboló viharokat támaszt. Ebben a világban él Vézna, aki hajóbontással keresi a kenyerét. Nap nap után teszi kockára az életét a rozsdás hajóroncsok fullasztó szellőzőjárataiban, ahol rézdrótok után kutat, hogy aztán hazatérve jól lakjon apja pofonjaival. A parti kalyibák falai között ritka kincs a bizalom, hiszen mindenki az életéért küzd, és ha mérlegre kerül a barátság, bizony a pénz, az alkohol vagy a drogok többet nyomnak a latba. Véznát azonban szereti a sors, és olyan lehetőséget sodor a lábai elé, ami megalapozhatja a szerencséjét, ha okosan él vele. De vajon az okos döntés a helyes? És vajon érdemes-e helyesen cselekedni, ha a lét a tét? Egy zátonyra futott hajó, és csinos túlélője fenekestől forgatja fel a fiú életét.

Nem tudom megmondani, önmagában tetszett-e ennyire ez a regény, vagy hozzáadott az élményhez az is, hogy előtte egy kevésbé jót olvastam.

A cselekmény fordulatos volt, mindig pörgött, mindig új dolgokat hozott. Az egyetlen furcsaságot talán az jelentette, hogy az erős (és elég gusztustalan) kezdést követően, a vége nem szólt akkorát, amekkorát szólhatott volna. Egymást váltották ugyanis az élet-halál szituk. Ennyi majdnemkipurcanás után, mit nekünk még egy kis vége-bunyó! Számítottam a végére, egy percig nem volt kérdéses, hogy hepiendet vagy depiendet várjak.

A karakterek kidolgozásában is voltak bibik. Nita (egy helyen véletlenül Nina lett belőle, néztem is, hogy az meg ki XD) kicsit semmilyen lett. Kedveltem, de nem láttam a gondolataiba. Egyszer ilyen volt, másszor olyan, az esetlen szerelmi szálat meg inkább hagyjuk. Az olyan, mintha nem is lenne. Pöröly nagyon elvarratlanul pörgött ki a történetből (arról nem is beszélve, hogy ez az egész félember-kérdés a semmiből tartott a semmibe), és Pimáék… spoiler Az, hogy a végén sértetlenül úszták meg az egészet, nélkülöz minden logikát. Ha olyan szörnyen bosszúálló, kemény ember Vézna apja, akkor élniük sem szabadna./spoiler

Véznát viszont csipáztam. Tökös kölyök, bátor és az esze is a helyén van. Ritkán szoktam szeretni a főszereplőket, de ez a srác határozottan szimpatikus.

Vézna apja ellenben kattant. Nehezen ragadtam meg a karakterét, nem tudom ugyanis, milyen hatással vannak a drogok az emberre. Elhiszem, hogy kifordult magából, na de ennyire? Minden esetre érdekes húzás volt, hogy őt tette meg az író fő antagonistának, bár azt hiszem, ebből az apa-fiú konfliktusból többet is ki lehetett volna hozni. Az viszont spoiler merész lépés volt egy ifjúsági regénytől, hogy az apát a saját fiával ölette meg. Éreztem én, hogy erre halad a történet, de nem hittem, hogy meg meri lépni. Akárhogy démonizálta is a narráció a fickót, egyszer-egyszer felvillantotta az emberi oldalát is, és így különösen súlyos volt a gyilkosság. /spoiler Tapstaps nekem tetszett.

A könyv amúgy érdekes és értékes gondolatokat tartalmaz arról, mit is jelent a család, mitől lesz igazi. Hogy nem a vérkötelék szövi az összetartozást, hanem a kölcsönös bizalom. Hogy nem az határoz meg, amit örököltél; nincs olyan, hogy rosszember-gén:P És, hogy mit jelent ölni, milyen terhet jelent elvenni egy életet. (Egyik másik gondolatot hallhattuk már máshol, más formában, de ilyesmiről mindig jó olvasni:P)

Az író stílusa egyszerűen lenyűgözött. Így akarok írni, mint ez a pasas. Tökéletes az egyensúly a leírások és a párbeszédek között! A narráció színes és érzékletes! Ami gusztustalan, az gyomorforgatóan gusztustalan. Pont annyira, amennyire kell. Pont annyira, hogy ne tudjam kiűzni a fejemből a képet! A cselekmény ütemezése kellemes volt. Nem mondom, hogy hibátlan… de hát ez is rettentő szubjektív! Nekem tetszett. Kicsit lehetett volna fokozatosabb (ahogy föntebb is írtam), de jó tempóban váltogatták egymást az izgalmas, és a pihentető részek.

A kiadásról muszáj még mondanom pár szót.
Egyszerűen imádom a borítót – félig emiatt vettem meg a könyvet. Gyönyörű és hangulatos. És Sánta Kira. És furcsa, hogy egyből az ő képei ugrottak be, amikor ránéztem, pedig azt se tudtam eldönteni, festett vagy fotómanipulált. (Talán a színvilág miatt). Imádom a papír minőségét is – egyszerűen jó hozzáérni. Még a puhafedélbe is szerelmes vagyok (pedig amúgy a keményet favorizálom), bár nem praktikus ez a behajtós megoldás (bármilyen ötletes is). Nem lehet jelölni vele rendesen, és kell hozzá a könyvjelző. Szerencsére nem túl hosszú a könyv, úgyhogy nem nagyon kellett jelölgetnemXD Annyira szép az egész! Tudom, hogy nem a külsejéért olvassa az ember a könyveket, de mint mindent az életben, ezt is egészében kell nézni, és általában azt tapasztaltam, hogy ahol a külcsín igényes, ott a belbeccsel sincsenek nagyobb gondok.

Ha a kiadás kapcsán kritizálnom kell valamit, akkor max. a szóismétlések miatt morognék (de csak icipicikét, talán még annyit se, tényleg), aztán vagy eltűntek a könyv felénél, vagy egyszerűen annyira beszippantott a sztori, hogy egy idő után már nem is figyeltem. A fordítás amúgy nagyon szép, és ezekhez a leírásokhoz kellett is érzék~~ Úgyhogy gratula minden-minden tekintetben a kiadáshoz, a fordításhoz, az egészhez. Szemet gyönyörködtető, igényes, szívecskés.

A könyvet pedig ajánlom mindenkinek, aki szereti a keményebb történeteket, azokat, ahol a sikert vér és verejték árán érik el a főhősök, ahol az emberek minden gyarlósága feltűnik a palettán. Továbbá a regény – főleg az első fele – erős gyomrot igényel. Egyik-másik jelenet túl érzékletesre sikerült! Ez nem baj, csak időnként kicsit felkavaró. Én pont ezért szerettem, de lehet, hogy van, aki nem díjazza az ilyesmit, megint mások talán kevésnek is találják.

10/8,5

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s