Nora Roberts: Tündérvarázs

Valami nagyon könnyűre vágytam, ezért kezdtem el olvasni ezt a könyvet még valamikor a nyár végén. Terjedelemre-tartalomra egy napos kaland lett volna, csak letettem a 200. oldal környékén, és úgymaradt. Hát most gyorsan befejeztem.

Imádtam Nora Roberts Donovan-örökség sorozatának az első kötetét. Általában nem olvasok lektűröket, de a Bűbájosok tényleg bűbájos lett! Mind Morgana, mind Sebastian remek kis karakterek, és már akkor is Ana állt a legtávolabb tőlem a csendes szerénységével és visszafogottságával. Sejtettem, hogy a Tündérvarázsban ő lesz a főszereplő, és egészen addig, amíg meg nem álltam levegőt venni az olvasás közben, fel se tűnt, mennyire irritál a csaj, és az egész setting.

tundeTörténet: Anastasia boszorkány, méghozzá a legérzékenyebb képességek birtokosa, gyógyító. Boszorkány mivolta miatt egyszer már elveszítette a szerelmet, és most ott áll huszonegynehány évesen, szűzen, egyedül egy nagy házban a kis kertjével meg a macskájával, és gyógybigyókat gyárt. Ebbe a csendes, melankolikus élethelyzetbe ront bele Boone, a meseíró, a kislányával. A férfi a halott felesége emléke (és a nagyszülők kéretlen gondoskodása) elől menekül, és nem is érti, mi vonzza annyira csinos szomszédnőjében, de a kettejük közt az első pillanatban feléledő kémia lassan heves szenvedélybe csap át. Már csak egy kérdés van, vajon mit fog szólni a férfi, ha kiderül, hogy szíve választottja boszorkány?

Ez a történet olyan egyszerű, mint egy bot. (Nyilván ezért is estem neki). És annak ellenére, hogy elvileg több ponton is közel kéne állnia hozzám, nem áll. Ennek talán az lehet az oka, hogy az írónőhöz sem.

A karakterekben semmi hiteles nincs. Mindegyik nagyon egysíkú. Amíg Morgana meg Sebastian legalább élvezetes szópárbajokat produkált, itt nincs semmi. Ana egy huszonéves szűzlány, aki egyedül él, mert rettentő független, nem úgy tűnik, mintha az uncsitesóin kívül lenne bármi is az életében, se egy hobbi, se egy barát, se egy munka, se egy gagyi tévéműsor. Mintha egy unatkozó harmincas háziasszonyt oltottak volna a testébe. Természetesen tökéletesen főz. Mi az a buli? A huszonévesek sose járnak bulizni! Mindegyik csak és kizárólag házi összejöveteleket szervet, és szórakozni csak koktélruhában hajlandó. Ennek a csajnak bosszantóan semmi köze egy normális fiatalhoz.

És nem, nem azért mert boszorkány. Annak ugyanis alig-alig van szerepe. Azon túl, hogy teliholdkor gyógyfüvet gyűjt, és egyszer-egyszer elpuffogtat egy növénynevet, meg bábáskodik egy sort, sok jelentősége nincs a tényleges mágiának a könyvben (konkrétan csak javasasszonykodik itt, ezt varázserő nélkül is lehet), egyedül a végén kerül elő, hogy hopp, nem csak ezt tudja.

És az, ahogy Boone kiakad ezen a tényen… SPOILER… Jah, tényleg én is tuti szakítanék a nővel, aki megmentette a kislányom életét, mert a mágia gonooooooosz, életeket ment, fújjj… -.- Tiszta logikus, mi? Főleg, hogy a csákesz meséket ír, szóval nem idegen tőle a fantázia -.-

Egy szóval nem… nem logikus, nem természetes. Semmi sem az ebben a könyvben. A kis lány túlcuki, csak azért van, mert a nők szeretik a kislányokat, cicákat, kutyákat és mert más jó úgysincs a könyvben. A mágia gáz. Boone-t nem értem, Ana bosszantóan nem fiatal, és még a szex jelenetek is el vannak kenve, nyálasan túlidealizált az összes…

DE ettől függetlenül a regény éppen jó arra, amire szánták. Egy fokkal igényesebb, mint a Júliák és a Romanák, kellő mennyiségű románc van benne. (és vigyázat, nem hiányoznak a 18+os jelenetek sem) Kikapcsol, és lefoglal, és annyira nem bosszantó, hogy le kelljen tenni olvasás közben. Én azért mégis százszor inkább ajánlanám az első kötetet. Abban sokkal több a történet, és megfoghatóbb a karakterek személyisége, nem érzi úgy az ember lánya, hogy papírra vetett soft pornót olvas, mert azért azt meg kell hagyni, hogy ha a románc-regényekből kivesszük a sztorit, csak szex jelnetek maradnak. Ezért olyan nagyon fontos, hogy a történet is jó legyen….

Még egy apró megjegyzés. A kiadás. Aki a borítókat tervezte, azt leültetném egy Danielle Steel film elé, és addig nézetném vele, amíg kifolyik a szeme -.- Csak mert ugyanez a kategória, az irónő is, a mű is, és a képi világ is. Nyolcvanas évek at its best (irony included). Azt még túl is élném, hogy az első olvasás után az aranyozás a kezemen marad (bár jobb szeretem gyűrű formában, de minegy), az sem zavar, hogy így az írónő neve gyakorlatilag olvashatatlanná válik (tudom, ki írta, majd odaképzelem), de az ég szerelmére, magyarázza meg valaki, mért nem tudják összehangolni egy nyavalyás könyvsorozat dizájnját. Legalább méretileg. Mert nekem meg van mind a három kötet, és mind máshogy néz ki -.- Nyeh -.-

5/2

One thought on “Nora Roberts: Tündérvarázs

  1. Visszajelzés: Így olvasok én! | Jegyzetek a margón

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s