Kathryn Stockett – A segítség

“Mind a ketten emberek vagyunk. Nem is olyan sok az, ami elválaszt bennünket egymástól. Még csak annyi sem, amennyit én feltételeztem.”

asegitsegTörékeny az egyensúly Jacksonban a feketék és a fehérek között. A hatvanas évek derekán sehol sincs ez másképp. Határok és szabályok keretezik az együttélést, és aki átlépi ezeket, az veszélyes terepre ér. Ebben a környezetben dönt úgy Skeeter, egy gyapotültetvényes frissdiplomás lánya, hogy könyvet ír a háztartási alkalmazottakról, mégpedig az ő szemszögükből. Így kerül kapcsolatba Aibileennel, és a nagyszájú Minnyvel. Hármuk története és elbeszélései során megelevenedig Jackson városa, megismerünk női sorsokat, a fekete-sor életét, és az unatkozó fehér háziasszonyok mindennapjait.

Ez a könyv nem csak tízből tízes, legalább tizenkettes, és csak azért nem tizenhármas, mert az szerencsétlen szám:3 Tele van olyan témákkal, amiket nem szeretek (rasszizmus, kegyetlenség, Amerika, hátköznapok) de mindezt olyan témák érintésével mutatja be, amiket viszont imádok (szeretet, megértés, elfogadás, barátság). Mivel szórakoztató (helyenként kifejezetten vicces), még azt is elnézem neki, hogy szépirodalom:) Egyáltalán nem lepődnék meg, ha pár év múlva szerepelne az ajánlott olvasmányok listáján.

Egy szóval hiába virít a címkéjén minden, ami miatt le szoktam tenni egy könyvet a boltban, végtelenül örülök, hogy nekiláttam.

A szereplők egytől egyig szerethetőek, és mivel nem csak a cselédlányok szemszögéből látjuk a fehér hölgyeket, hanem Skeeter nézőpontjából is, sokkal 3D-sebb képet kapunk. A rasszizmus, és az egész szegregációs korhangulat inkább a mesékben és a háttérben zajlik (lelőnek egy embert, megvakul egy másik stb.). A szereplők körében a szeretlek-gyűlöllek viszony nem igazán színfüggő. Hilly (ügyeletes főgonoszunk) is csak a hatalommániáját éli ki ilyen módon – ahogy a nőegyletben uralkodik a többiek felett, úgy a fekete cselédeken is. Mint az később kiderül, sok asszony számára a szín semmit nem számít, ostobán ragaszkodnak a tradíciókhoz, de mindemellett szinte úgy szeretik a cselédüket, mintha családtag lenne. Az egészet belengi egy változás előtti hangulat, amikor az ember érzi, hogy már nem úgy van, mint régen, hogy volt ennél rosszabb is, és csak egy lépésre van az, hogy jobb legyen.

A történetek megrázók, szeretetteljesek, és viccesek. Főleg Minny szálán.

Egyetlen egy zavaró apróság volt a könyvben. A bennhagyott “hey”-ek és “hello”-k, nem tudom elképzelni, milyen döntés alapján hagyták meg angolul a köszönéseket:S A három szereplőből kettő “tájszólással” beszél, és abban is volt egy-két következetlenség, de összességében annyira magával ragadott a könyv, és a leíró részek olyan brilliánsan szépek voltak, hogy csak kezet tudok rázni a fordítóval.

Ez nálam a másik pluszpontja a könyvnek, a nyelvezet. Volt olyan bekezdés, amit háromszor olvastam el, mert olyan szép volt, hogy nem bírtam betelni vele. Gyönyörű, képszerű, szimbolikus, lírai, de egyetlen egyszer sem megy át elvontba vagy élvezhetetlenbe. Egyszerűen ízes.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Ha nem tudjátok eldönteni, hogy tetszene-e, akkor lessetek bele a [filmbe] (ugyanezzel a címmel készült, két-három éve), mert elég jól megragadja a hangulatot, de sok minden máshogy van a filmben, és sok mindent ki is hagytak. Ez egy 600 oldalas könyv, és azt nehéz két órába szuszakolni. Szóval, ha tetszett a film, akkor imádni fogjátok a könyvet is, mert az sokkal-sokkal jobb~ 🙂

10/10+2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s