Diana Wynne Jones – Az égi palota

Égető szükségem volt valami könnyen olvasható, és kellőképp értelmetlen regényre, úgyhogy levettem a polcról ezt – és nem találtam meg a számításomat, ellenben gazdagabb lettem egy újabb remek könyvvel.

egi_palotaTörténet: Abdullah egy fiatal szőnyegkereskedő, aki igazi álmodozó. Az álmai időnként olyan színesek, hogy már ő maga is elhiszi őket, nem is csoda, hiszen a valóságban nap nap után fontoskodó rokonokkal kell megküzdenie. A szerencse azonban mellé szegődik, amikor egy kereskedő furcsa szőnyeget ad el neki. Hamarosan kiderül, hogy a koszos rongydarab mágikus tárgy, oda repíti a gazdáját, ahová vágyik: akár még világszép kisasszonyok kertjébe is. Igen ám, de a frissen talált szerelembe egy dzsinn hatalmas kék keze tenyerel bele, amikor elragadja szíve választottját, és ezzel egy egész rakás bajt, valamint a szultán haragját zúdítja a fiú nyakába.

Aki azért veszi a kezébe ezt a könyvet, mert Howl-hiánya van, az nagyon ideges lesz a sztori kétharmadában. Nem, mármint komolyan! Én se hittem annak, aki mondta, gondoltam, csak lesz benne egy kis Howl, vagy legalább ismerős helyszínek, de nada, semmi. Úgy készüljetek, mintha egészen új könyvbe kezdenétek, és akkor örülni fogtok az elhanyagolható Howl-mennyiségnek a végén.

Abdullah egy szőnyegkereskedő, és mint ilyen, cirkalmasan, rafináltan fogalmaz, nem teng benne túl a büszkeség, sem a bátorság, és úgy általában nem egy kifejezett hősalapanyag. Nem vágna ő bele semmilyen kalandba, ha a körülmények nem kergetik bele. Ha egy titokzatos idegen nem ad el neki egy szőnyeget, ha nem találkozik egy lánnyal, akibe rögtön beleszeret, ha a rokonai nem akarják erőszakkal kiházasítani, ha a szultán nem akarja lecsukatni… ésatöbbiésatöbbi. Nem azt mondom, hogy egészen passzív, de azért a külső hatások jó nagyokat löknek rajta, érződik az elejétől, hogy a dolgok alakulásába egy másik kéz is belenyúl…

Az új helyszínek szilárd hátteret adnak. A leírásokban újra és újra előjönnek a furcsa helyi szokások, és az olyan apró finomságok, mint a mítoszok, ugyanakkor nem terheli az olvasót fölösleges világmagyarázattal, csak kiegészítgeti azt a képet, ami az emberben az arab világról amúgy is él. Szeretem, amikor egy író nem akar kényszeresen teljesen új világot építeni, mert annak sose lesz jó vége – általában nem lesz eredeti, csak piros lesz az ég, meg lila a fű, hogy semmi esetre se “hasonlítson”. Mert a fű attól már ugye nem átlagos fű, ha más színű:P Szóval ettől itt nem kell tartani. A sivatag sivatag, a bazár bazár, a szőnyeg szőnyeg, a szultán szultán, mégis minden izében fantáziavilágban járunk.

Azt is le kell szögezni, hogy a könyv az utolsó betűjéig kalandregény, szóval nem lehet nagyívű karakterfejlődésre számítani. Sőt, azt hiszem, Abdullahon kívül egyetlen mellékszereplőnek sincs tisztességes jelleme. A katona ilyenisolyanisamolyanis, a macskák macskásak, Éjvirág lány, méghozzá nagyon. Van itt instalove – a korai, kevésbé irritáló formájában -, varázslat, repülő bigyók, varázstükrök, szellemek (igen, több is), még több varázslat, és happy end, mert ez egy ilyen hepiendes könyv – és ez nem spoiler, hanem műfaji követelményXD

Egy szóval mindenkinek tudom ajánlani, aki szeretne pár órát egy kellemes, rózsaszín fantáziavilágban eltölteni, ahol mindent belep a varázslat. Olyan kis warm and cozy az egész könyv. Rossz hangulat ellen, esős napokon forrócsoki mellé tökéletes:) Sőt varázsszőnyeg-repüléshez egyenesen kötelező olvasmány.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s