Neil Gaiman: Óceán az út végén

Akkora a Gaiman-mánia, hogy bevallom nem akartam kimaradni. Megvettem az Amerikai isteneket, mert sokan ajánlották, de jóég! Azt a könyvet alig bírom el, és nagyon bizalmatlan vagyok mostanában a hosszú könyvekkel. Például, ha megállna mellettem egy hosszú könyv éjszaka a sötét úton, és fuvart ajánlana, biztosan nem szállnék be az autójába. Az Óceán az út végén viszont olyan picinek és cukinak tűnt. Olyan ártalmatlannak. 170 oldal az egész – gondoltam én. – Mit árthat?

oceanTörténet: Főhősünk visszatér gyermekkora helyszínére, és megrohanják az emlékek. Ahogy felidézi magában a történteket, vele együtt élhetjük át a hátborzongató, mégis izgalmas, mesés és kísérteties pillanatokat, melyek mind a bekötő út végén álló birtokhoz, valamint annak kis gazdájához, Lettie Hempstockhoz vezetnek. A kislányhoz, aki szerint a kertjük végében hullámzó kacsaúsztató maga az óceán…

Az író stílus… ejjejj, mit is kezdjek veled Neil?… Az írói stílus nagyon szép, tele élénk képekkel és színes hasonlatokkal, és el tudja érni, hogy borsóddzon a hátad, vagy épp azt, hogy átmelegedjen a lelked… Vagy épp azt, hogy sikítva kapard a falat a modorosságoktól *insert visítás here* A könyv első fele annyira hatásvadász és túlírt lett, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, mit esznek ezen a fickón annyira. Aztán valahol a századik oldal környékén elkezdtem élvezni. Onnantól is volt egy-két fejemetazasztalba pillanat, de magával ragadott. Az az egy vitathatatlan, hogy ez a pasas nagyon tud írni – és amikor él a tehetségével (nem pedig visszaél vele), akkor gyönyörűt alkot.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy virtuálisan kezet rázzak a fordítóval! Good job! Nem lehetett könnyű ezt a szöveget gondozni.

Innen <SPOILER> majd szólok ha végeXD

Sztorivezetés szempontjából nem sok nemtetszős részt találtam. 1) Az elején a kismacska elütése olcsó hangulatfestő elem volt, szinte számítottam rá, amikor válogatott jelzőkkel ecsetelte, milyen cuki az állat. 2) Ez a gyerek talált egy hullát, és még csak meg sem rázta… Fura. 3) A megkísértéses részben nincsen elég feszültség. Egy pillanatig sem gondolja az ember, hogy bármi is kimozdíthatná a kölyköt a boszorkánykörből, és így nincs a dolognak tétje. 4) (És ez az utolsó) Nekem a fojtogatós jelenet sem jött be – ez egészen személyes, de nem igazán értem, miért kellett ennyire lealacsonyítani és kiforgatni a felnőtteket. Persze, ők is hibáznak, de azért ha csak nincs valami komoly mentális problémájuk, nem akarják vízbe fojtani a saját gyereküket, legyen akármilyen jó nő (vagy gonoszbanya) is a felbujtó. Az világos, hogy a gyerek-felnőtt ellentét (vagy nem is annyira ellentét) fontos témája a regénynek, de elvileg:

“A felnőttek se úgy néznek ki, mint amilyenek belülről. Kívülről nagyok, közömbösek, és mindig tudják, mit csinálnak. Belülről olyanok, amilyenek mindig voltak. Amilyenek a te korodban voltak. Az igazság az, hogy nincsenek felnőttek. Az egész kerek világon egyetlenegy sincs.”

Az apának eszét vette egy csinos nő, aki alig 2-3 napot töltött náluk, de máris az ágyába cibálta a férfit, és annyira elcsavarta a fejét, hogy emiatt majdnem megölte a saját gyerekét. Milyen gyerekkorból eredő tulajdonságokat vet fel ez? Mert nekem csak az önzőség és az erőszakosság jut eszembe. Ezt az apa-fiú viszonyt érdemes lenne még boncolgatni…

Aztán a Hempstock nők. Az egyértelmű, hogy a szűz-anya-banya hármasságot képviselik, ezt jelzik a holdállások is, amiket a közelükben mindig látunk, például az idősebb Mrs. Hempstocknak állandóan telihold van. De egyazon személy – ahogyan arra a történet vége utal – nem lehetnek, mert gyakran egyszerre vannak egy helyen, vagy az egyik éppen ott van, amíg a másik máshol mást csinál. Vagy a legkézenfekvőbb példa: Lettie teljesen kikerül ebből a hármasságból.

Az óceán koncepciója viszont nagyon tetszett. (Zárójel: ez tipikusan az a könyv, amin utána az ember jó sokat filózik)

“Lettie Hempstock óceánja belém áramlott, és megtöltötte az egész világegyetemet a Tojástól a Rózsáig. Tudtam. Tudtam, mi a Tojás – ahol az Univerzum kezdődött, megteremtetlen hangok énekére a semmiben –, és tudtam, mi a Rózsa: ahol a tér rágyűrődik a térre olyan dimenziókban, mint az origami, és virágot bont, mint egy furcsa orchidea, és ami az utolsó jó korszak végét jelzi a mindenek vége előtt, a következő nagy bumm előtt, ami, most már tudtam, teljesen más.”

Szívem szerint ezt a három oldalt mind bemásolnám. Ez az óceán magába foglalja az egész világ összes tudását. Lettie szerint ezen át érkeztek a világba. És ha túl sokáig tartózkodnak benne, feloldódnak, és a nagy óceán részeivé válnak. Amikor a főhős kimászott a vízből, és ezzel minden tudást elvesztett, az nekem mint alapvetően kíváncsi embernek szinte fizikailag fájt.

Ez volt az egyik kedvenc részem is egyébként. Meg ez:

“Hogy lehetsz boldog ebben a világban? Lyukas a szíved. Kapu van benned az általad ismert világon túlra. Ahogy nősz, azok a helyek majd hívnak. Sosem felejtheted el őket, nem lesz olyan, hogy a szívedben ne keresnél valamit, amit nem kaphatsz meg, amit igazán el sem tudsz képzelni, aminek a hiánya tönkreteszi az éjszakáidat, a nappalaidat és az életedet, amíg utoljára le nem hunyod a szemed, amíg a szeretteid nem adnak neked mérget és adnak el anatómiai célra, és még akkor is lyukasan halsz meg, jajongsz és átkozod a rosszul leélt életedet.”

Na, innentől </SPOILER> vége~~

Nagyon érdekes mese volt, az egyszer biztos. Regénynek azért vonakodva mondanám. Terjedelmileg és témaügyileg is sokkal közelebb állt a novellához, és egy cseppet sem lepődtem meg, amikor a köszönetnyilvánításban azt olvastam, hogy tényleg novellának indult. De mindegy is, hogy mi, a lényeg, hogy tetszett. Igazán élvezhető. Kellőképp borzongató, kellőképp ijesztő, és pont annyi igazság van benne, amennyi kell. Esküszöm ellenálltam, de ez a fickó a végére már majdnem levett a lábamról… majdnem. Nem egészen, de nem sok híja volt:P

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s